Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Miért nem tudok lefogyni ?

Érdekességek2017. október 26.

Szinte minden nő ismeri a helyzetet: gondolatként megfogalmazódik bennünk, bizony itt volna az ideje annak, hogy megszabaduljunk néhány plusz kilótól. A gondolat hatására aztán teszünk bizonyos lépéseket, a várt fogyás azonban mégsem következik be. A megélt kudarc, vagy a kudarctól való félelem később észrevétlenül fordítja át a változás iránti vágyunkat a csendes belenyugvás állapotába, így mire észbe kapunk, gyakorlatilag már fel is adtuk a folyamatot. Mindez persze elkerülhető volna. Ahhoz azonban, hogy megtaláljuk a megoldást, először meg kell értenünk a probléma természetét.  

 

1. A fogyás önmagában nem lehet cél!

A fogyás szándéka mögött általában megbújik egy mélyebb ok. Valójában ez ösztönöz bennünket arra, hogy leadjuk azokat a bizonyos kilókat aktuális testsúlyunkból, nem magának a fogyásnak a vágya. 
Ilyen ok lehet az önbecsülésünk, a női önértékelésünk, vagy az egészségi állapotunk szintjén való javítás szándéka. Ok lehet továbbá az én-ideál hajszolása, a megfelelési vagy bizonyítási vágy megélése. A fogyás okai között akár az önmegvalósítás iránti szükséglet is meghúzódhat. Mindez egyénileg változó. 
Mielőtt tehát fogyókúrába kezdünk, meg kell értenünk, tulajdonképpen miért fontos ez számunkra. Mit szeretnénk elérni általa? Mit adna nekünk a vágyott testsúly elérése?
Csak a pontos ok/okok ismeretében érdemes nekivágni a változás folyamatának.


2. A fogyás nem pusztán diéta!

A fogyás nem a célja, hanem a következménye egy új életmódnak. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, olykor az életünk több területén is változtatnunk kell. 
A rendszeres testmozgás, a tudatos táplálkozás, a kevesebb stressz és a több pihenés mind szükségesek ahhoz, hogy a testünk valós változáson mehessen keresztül. Az életmódváltás az a keret, mely megteremti a tartós változás megélésének feltételrendszerét.
Ahhoz, hogy tudjuk, nekünk pontosan mire van szükségünk, érdemes lehet szakemberrel konzultálni. Mivel az életmódváltás során a legnagyobb akadályt többnyire nem is az információ-, mint inkább a motivációhiány, ill. a nem megfelelő önismeret jelentik, ez a fajta támogatás valóban hatékony segítséget jelenthet a sikeres és tartós változás érdekében.

3. A fogyás nem megy egyik napról a másikra!

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a felszaladt kilóktól éppolyan gyorsan meg lehet szabadulni, mint ahogyan azokra szert tettünk. Elhisszük azt, amit a modern fogyasztói társadalom sugall, miszerint az idő is csak egy olyan tényező, amit meg lehet vásárolni. Tényező, amit pénzzel meg lehet váltani.
Pedig a gyarapodás és a súlyvesztés biológiai mechanizmusa között alapvető különbségek vannak, ami miatt utóbbihoz valóban több időre van szüksége a szervezetnek. A fogyás egy folyamat. Fogadjuk ezt el, és legyünk türelmesek önmagunkkal, s a testünkkel szemben. 
Mérjük fel reálisan a változáshoz szükséges időt, és ahhoz képest ellenőrizzük a folyamatot. Ne legyünk elégedetlenek akkor sem, ha egy időre megtorpanni látszik a kilókban mérhető eredmény mértéke.

4. Az erőfeszítést nem lehet megúszni!

Általában azt szeretnénk, ha a célkitűzéseinket minimális erőfeszítés befektetése mellett érhetnénk el. Erre a vágyunkra pedig egész iparágak épülnek!
Ezek a cégek mind azt ígérik, hogy úgy fogyasztanak le bennünket, hogy közben nekünk egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben kell változtatnunk eddigi életmódunkon, szokásainkon. Ahelyett, hogy belátnánk, áldozatvállalás nélkül nincsen eredmény, inkább tablettákat, turmixokat, krémeket, masszázsokat, testkezeléseket, vagy az azonnali változás ígéretével kecsegtető sporteszközöket vásárolunk, ami után szükségszerűen csalódunk. A tartós siker érdekében ugyanis gyakran változtatnunk kell eddig szokásainkon, mely pedig lemondással és áldozatvállalással járhat együtt. 
Ahhoz, hogy a valódi célunkat elérhessük, meg kell tanulnunk másképp élni, amit nem csupán nekünk, de a környezetünknek is el kell fogadnia. Ez pedig sokszor legalább akkora kihívást jelent.


forrás: Harmonet
hírek, aktualitások

Nem csak az aktuális COVID okozhat szaglásvesztést

2025. június 04.

A szaglásvesztés egy nagyon kellemetlen jelenség, amelynek lehet olyan banális oka, mint egy megfázás, de akár egy súlyosabb kórkép, például Parkinson- és Alzheimer-kór egyik tünete is lehet az anosmia, mások mellett. Dr. Prinz Géza, a Neurológiai Központ neurológusa arról beszélt, mi lehet a kivizsgálás menete, és mikor érdemes a fül-orr-gégészeti kivizsgálás után neurológushoz fordulni.

Állandó vagy átmeneti a szaglásvesztés?

A szaglásvesztést vagy szagvakságot (anosmia) két nagy csoportra lehet osztani. Az egyik az állandó szagláshiány, ami lehet veleszületett rendellenesség (ez egy nagyon ritka állapot), és főként azért érdemes róla tudni, mert veszélyes lehet, ha valaki nem érzi például a gázszagot. Ennek egyik sajátos példája a Kallmann szindróma, ami többek közt ún. hipogonodizmussal, tehát a szexuális szerepekben fontos részt jelentő szervek alulműködésével és szagláshiánnyal jár. Ez utóbbi is jelzi, hogy a szagok, illatok és a szexuális késztetés közt szoros összefüggés van. 
A másik csoportba tartozik a részleges és átmeneti szaglásvesztés, ami sokszor a COVID első tünete volt, még a köhögés, légúti panaszok, láz előtt. Ebből úgy látszik, hogy a vírus először valószínűleg a szaglási központokat, szaglóhámot támadta meg. Sajnos a COVID okozta szaglásvesztés meglehetősen elhúzódó jelleggel bírt, volt, akinek csak részlegesen tért vissza a szaglása. Ennél a jelenségnél nincs gyógyszeres beavatkozási lehetőség.
A COVID még ma is sokaknál diagnosztizálható, azonban már gyakoribb, hogy bármilyen banális, orrnyálkahártyát érintő gyulladás jár a szaglás elvesztésével. Ez azonban átmeneti és spontán rendeződik. Ezzel kapcsolatos megfigyelés, hogy ha sok orrdugulás elleni, vagyis érösszehúzó spray-t használ valaki, az is okozhatja az anosmiát.
Szaglásvesztés esetén a fül-orr-gégészt feltétlenül érdemes felkeresni, hiszen például polipok miatt is kialakulhat ilyen tünet. A polipok gyakran az orr nyálkahártyán és az orrmelléküregekben jelennek meg, és ha nagyon sok van belőlük vagy problémát okoznak, akkor érdemes azok eltávolításáról gondolkodni.

Neurológiai okok: agytumortól az Alzheimer-kórig

Neurológiai szempontból az a probléma, hogy a szaglás elődleges központja közvetlen az orrüreg teteje fölött van, és elég sérülékeny. Koponyatraumák esetén például éppen amiatt merülhet fel a koponyaalap törésének gyanúja, ha valaki fejsérülés után nem érez szagokat – ismerteti dr. Prinz Géza, a Neurológiai Központ neurológusa. – A szaglásvesztés lehet féloldali is, ha például csak az egyik oldalon sérül a szaglóideg. Ez esetleg nem is feltűnő, de a traumás következmény kimutatásának természetesen van jelentősége. Ugyancsak sajátos szaglásvesztéssel jár a ritkán előforduló Foster-Kennedy szindróma, amelynek az a lényege, hogy egyik oldalon látóideg sorvadás, a másik oldalon papilla pangás lép fel, ami gyakran jár a szaglás elvesztésével. Ez a homloklebenyi agytumoroknak egy jellegzetes szindrómája. Nem alapvetően jellemző, de az Alzheimer-kórnál és a Parkinson-kórnál is felléphet szaglásvesztés, és számos más oka is lehet még ennek a tünetnek a myastenia gravistól a cinkhiányig, de legtöbbször más panaszok is csatlakoznak az anosmia mellé.

Miért nem tud mindenki ritmusra tapsolni?

2025. június 04.



Az emberi agy és a zene ritmusának összhangja régóta foglalkoztatja a kutatókat. Vajon mi segít abban, hogy tartsuk a ritmust, miközben zenélünk vagy táncolunk? Az ELTE PPK kutatói ennek a rejtélynek jártak utána a Scientific Reports-ban megjelent legújabb tanulmányukban. 

A zene az emberiség történetének kezdete óta velünk van. Amikor táncolunk rá, nem is gondolunk arra, milyen bonyolult dolgot művelünk: holott ahhoz, hogy együtt mozogjunk a zenével, mozgásunkat össze kell hangolni a ritmussal, agyunknak érzékelnie kell a zene ismétlődő, hangsúlyos pontjait, követnie kell a „lüktetést”. Hogy ez miként is történik, ma is izgalmas kutatások tárgya, hiszen ez az alapja annak is, hogy együtt tudjunk zenélni, táncolni vagy akár csak tapsolni egy koncerten.

Persze nem vagyunk egyformák a zenei képességekben: vannak, akik könnyedén tartják a ritmust, pontosan tapsolnak vagy dobolnak, míg másoknak ez nehezebben megy. Az eddigi kutatások szerint a háttérben a szaknyelvben neurális entrainmentnek nevezett folyamat áll, döntően ennek minősége szabja meg, hogy agyunk mennyire képes szinkronizálódni a ritmushoz. De valóban ilyen egyszerű ez?

Az ELTE PPK kutatói – Maria de Lourdes Noboa, Kertész Csaba és Honbolygó Ferenc – a Nature Scientific Reports folyóiratban nemrég megjelent tanulmányukban azt vizsgálták, hogy a ritmikus mintákhoz való neurális entrainment mennyire jelzi előre a szinkronizációs készséget felnőtteknél. Ehhez olyan kognitív jellemzőket is vizsgáltak, mint a munkamemória és a zenei képzettség. 

Magyarországon először végeztek MR-vezérelt katéteres ablációt a Semmelweis Egyetemen

2025. június 03.



Itthon először hajtottak végre szívkatéteres ablációt MR-készülék segítségével a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán. A betegnek pitvari flattern, azaz pitvari lebegés miatt volt szüksége a beavatkozásra. A jobb képalkotást lehetővé tevő és a hagyományos, röntgenes ablációhoz képest sugárzással sem járó eljárást európai szinten is az elsők között végezték el a Semmelweis Egyetemen, a katétereket gyártó cég legújabb térképezési szoftverét pedig a régióban először alkalmazták a műtét során.


„A katéteres abláció fejlődését végigkövethettem pályámon: a ’90-es évek közepén én honosíthattam meg a katéteres ablációt a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán és az egyik leggyakoribb szívritmuszavar, a pitvari lebegés ablációját Magyarországon elsőként alkalmaztuk. Most pedig ugyanitt az országban elsőként végezhettünk el pitvari lebegés ablációját MR-készülék segítségével” – mutatott rá dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, a klinika igazgatója.


Mint elmondta, a városmajori klinika Kísérleti Kutató Laboratóriumában számos ablációs vizsgálatot és ablációskatéter-fejlesztést végeztek. Az MR-készülékben végrehajtott beavatkozást több mint öt éve tervezték, mire eljutottak a mostani műtétig.


A katéteres abláció egyik nehézsége, hogy a szívben elektromos jelek és röntgensugár segítségével tájékozódunk. A röntgen alapján azonban nem kapunk visszajelzést a különféle ablációs energiák szívre gyakorolt hatásáról, vagy arról, hogy mekkora a lézió, azaz a célzott károsodás. Ezek megoldására teremt egy új opciót, hogy a mágneses rezonancia vizsgálattal együtt végezzük az ablációs műtéteket, hiszen az MR-ben a szív leképezése szöveti szinten történik, ezzel egyidőben pedig létre tudunk hozni egy anatómiai térképet a szervről, amely segít a tájékozódásban


– magyarázta. Mint dr. Merkely Béla elmondta, a beavatkozás egyelőre bizonyos betegségcsoportok esetén alkalmazható itthon, de ahogy fejlődik a technológia, úgy lesz lehetőség egyre több indikációban használni. A jövőben akár a stroke-kal kapcsolatos katéteres intervenciók is elvégezhetővé válnak MR-ben.