Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Miért emelkedik meg a trombózis kockázata várandósan?

Érdekességek2017. október 06.

A várandóssághoz kapcsolódó halálesetek egyik leggyakoribb oka a trombózis és a következményes embólia. A terhesség alatt illetve után kialakuló trombózisok háttere összetett. Ahhoz, hogy hatékony védekezni tudjunk, első körben ismernünk kell az okokat, melyek között szerepelnek öröklött és szerzett tényezők – mondja prof. Blaskó György a Trombózisközpont szakmai vezetője.

A babavárás az emberi élet egyik legnagyszerűbb és legmisztikusabb időszaka. A nőből anyává válás rettentően sok boldogsággal, örömmel, várakozással telik. Ahhoz, hogy az öröm valóban öröm maradjon, fontos odafigyelnünk a baba és a mama életét veszélyeztető kockázatokra is. Egyik ilyen a terhességhez kapcsolódó halálesetek egyik leggyakoribb oka a trombózis és a következményes embólia.

Terhesség alatt a mélyvénás trombózis kialakulásának kockázata négyszer, szülés után pedig tizennégyszer magasabb, mint terhességen kívüli állapotban. A jelentősen megemelkedő trombóziskockázat több tényezőnek köszönhet, mint a megváltozott élettani állapot (fokozott véralvadékonyság, megnagyobbodott méh által gátolt vénás visszaáramlás), csökkent fizikai aktivitás, szerzett és öröklött trombofíliák.

Megváltozott élettani állapot

Terhesség során számos fehérje termelődése, működése változik. Így fokozódik a véralvadás irányába mutató fehérjék mennyisége, működése – mint a VII, VIII, XI faktorok, fibrinogén. Párhuzamosan csökken a véralvadás ellenében ható alvadásgátló természetes anyagok mint a protein C és protein S aktivitása.

A vér alvadékonyságának növekedését tovább növeli a vér áramlásában bekövetkező változások. A megnagyobbodott méh nyomást gyakorol a medencében futó, alsó végtag vérét összegyűjtő nagy vénára, ezzel lassítva a láb vénás vérének áramlását, növelve a trombózis kialakulásának kockázatát. Ezen fizikai behatással hozható összefüggésbe a visszerek terhesség alatti kialakulása, illetve részben a lábak ödémásodása.

A trombózis kockázatát tovább növelik olyan tényezők, mint az elhízás, az anya egyes betegségei (pl. lupus), az idősebb kor, a dohányzás, mozgáshiány.


Szerzett és öröklött trombofíliák

Trombofíliának hívjuk azon betegséget, amikor a vér alvadékonysága a normálisnál magasabb.

Öröklött trombofíliák között általában ismert az. V faktor un. Leiden mutációja, mely a terhesség alatti trombofíliához köthető trombózisok 44%-ban tehető felelőssé. Kevésbé ismert, de számos további öröklött trombofília létezik, mint protrombin gén mutációja, protein S és protein C eltérés, antitrombin működési zavar, MTHFR mutációk, plasminogen, vérlemezke membránfehérjék, stb. sokféleségei (polimorfizmuai).

Szerzett trombofíliák között a leggyakoribb az un. antifoszfolipid szindróma, amely egy autoimmun betegség.

Mi a teendő?

A mama és baba életét veszélyeztető trombózis, embólia megelőzésének első lépése a megfelelő életmód, második a fokozott kockázatú személyek kiszűrése, harmadik a megfelelő kezelés beállítása.

Elcsépelt, de a megelőzésben legtöbbet jelen esetben is maga a kismama tehet. A megfelelő testsúly megtartásával, megfelelő fizikai aktivitás fenntartásával, dohányzás mellőzésével, nem a 40. év után való teherbe eséssel.

Az egészséges életmód azonban nem elégséges azoknál, akik fokozott kockázattal bírnak. Nekik mindenképpen kivizsgálás – véralvadási paraméterek, genetikai paraméterek, kísérő betegségek – és kezelés beállítása szükséges. Fokozott kockázatra kell gondolni, ha a kismamának volt már trombózisa, vetélése, ha egyenes-ági rokonoknál fiatal korban kialakult trombózis, ha kismama 35 év feletti, ha a kismamának visszértágulatai vannak, ha a kismama cukorbeteg vagy más krónikus betegségben (vese-, bél) szenved.

A magas rizikójú kismamáknak mindenképpen gyógyszeres véralvadásgátló – leggyakrabban alacsony molekulatömegű heparin un. LMWH) – kezelés beállítása szükséges, melyet a terhesség alatt végig, majd azt követően a szülés utáni időszak alatt folyamatosan alkalmazni kell – összegzi prof. Blaskó György a Trombózisközpont szakmai vezetője.


forrás: Bébik.hu
hírek, aktualitások

Napégés – A bőre sosem felejti el

2025. június 05.

A családi nyaralás nem képzelhető el napozás, úszás és pihenés nélkül. Mégis, mi az, ami a nyaralást gyakran tönkreteszi? Többek között a leégés a napon.

Miért ég le a bőr?

A napsugárzás hőhatását a nem látható elektromágneses sugárzás infravörös tartományba eső hullámai okozzák. A sugárzás egy másik összetevője a látható fény, de a nap ezen kívül a szem számára érzékelhetetlen, ultraibolya (UV) fényt is kibocsát. Az ultraibolya sugárzásnak több tartománya van, a rövidebb hullámhosszú UV-B túlzott expozíciója felel a bőrsejtek leégéséért, a hosszabb hullámhosszú UV-A felelős a bőr pigmenttartalmának (barnulás) fokozódásáért, de a rákos folyamatok elindításáért is. A köznyelvben csak „leégés”-nek nevezett ártalmat a bőr fájdalmas kivörösödése, majd hámlása mellett általános tünetek is kísérhetik: hányás, láz, fejfájás. Régebben szokás volt tejfellel bekenni az égett bőrt. Ma ez nem ajánlott, mert a sérült bőr nyitott kapu a fertőzéseknek, és a tejfel, valamint más szerves anyagok ideális táptalajai a baktériumoknak. A helyes kezelés a szervezet folyadékpótlása, bőrnyugtató készítmények (lidocain- vagy panthenoltartalmú spray, cickafarktartalmú kenőcs) alkalmazása az égett felületre és a bőr hűtése, a további napozás elkerülése és könnyű ruha viselése.

Jótékony kamilla - napégése is!

2025. június 05.

Igen divatos manapság a bronzbarna bőr. Az óvatlan napozás azonban könnyen megbosszulhatja magát. A gyakori és intenzív vízparti napfürdőzés - különösen a mai környezeti ártalmak miatt - komoly veszélyeket rejt. Nemcsak az erős napon való leégés, hanem a szoláriumban való lesülés is veszélyes.   

Igen divatos manapság a bronzbarna bőr. Az óvatlan napozás azonban könnyen megbosszulhatja magát. A gyakori és intenzív vízparti napfürdőzés - különösen a mai környezeti ártalmak miatt - komoly veszélyeket rejt.

Nemcsak az erős napon való leégés, hanem a szoláriumban való lesülés is veszélyes.Természetesen a fiatal anyukák is napozhatnak, járhatnak szoláriumba, de az erős lebarnulást, a leégést kerülniük kell!

A mértéktelen napozás következtében bőrünk hámrétege megvastagszik, majd burjánzani kezd, s tumor lehet belőle az ultraibolya sugárzás miatt. Nagyobb veszélynek vannak kitéve a szőke, fehér bőrű emberek, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudnak lebarnulni. Kisgyermekeknek még kockázatosabb a napon való tartózkodás, mivel bőrük vékonyabb, s a pigmentképződésük még csak ebben a korban alakul ki. Ezért ők sokkal könynyebben és hamarabb égnek le. Délelőtt 11 órától déli 14 óráig egyáltalán ne engedjük kisgyermekünket a napon játszani, az UV-sugárzás ebben az időben a legerősebb. A fürdés és a napozás alkalmával különösen ajánlatos a folyamatos és gondos bőrápolás.

Krémvédelem

Alkalmazzunk napozóolajokat, krémeket, folyékony testápolókat, amelyek biztosítják a bőr megfelelő zsír- és víztartalmát. Minden szakember inkább a többszöri, rövid ideig - 15-20 percig - tartó napfürdőt ajánlja.

Kismamáknak az "előkelő sápadtság" egészségesebb! A bőrápolás során célszerű gondot fordítani az igen fájdalmas, kisebesedett, megrepedezett mellbimbókra. Jót tesz, ha rendszeresen, de nagyon rövid ideig napoztatjuk a melleket, az etetések között pedig bekenjük E-vitaminos olajjal (pl. búzacsíraolaj).

Nem csak az aktuális COVID okozhat szaglásvesztést

2025. június 04.

A szaglásvesztés egy nagyon kellemetlen jelenség, amelynek lehet olyan banális oka, mint egy megfázás, de akár egy súlyosabb kórkép, például Parkinson- és Alzheimer-kór egyik tünete is lehet az anosmia, mások mellett. Dr. Prinz Géza, a Neurológiai Központ neurológusa arról beszélt, mi lehet a kivizsgálás menete, és mikor érdemes a fül-orr-gégészeti kivizsgálás után neurológushoz fordulni.

Állandó vagy átmeneti a szaglásvesztés?

A szaglásvesztést vagy szagvakságot (anosmia) két nagy csoportra lehet osztani. Az egyik az állandó szagláshiány, ami lehet veleszületett rendellenesség (ez egy nagyon ritka állapot), és főként azért érdemes róla tudni, mert veszélyes lehet, ha valaki nem érzi például a gázszagot. Ennek egyik sajátos példája a Kallmann szindróma, ami többek közt ún. hipogonodizmussal, tehát a szexuális szerepekben fontos részt jelentő szervek alulműködésével és szagláshiánnyal jár. Ez utóbbi is jelzi, hogy a szagok, illatok és a szexuális késztetés közt szoros összefüggés van. 
A másik csoportba tartozik a részleges és átmeneti szaglásvesztés, ami sokszor a COVID első tünete volt, még a köhögés, légúti panaszok, láz előtt. Ebből úgy látszik, hogy a vírus először valószínűleg a szaglási központokat, szaglóhámot támadta meg. Sajnos a COVID okozta szaglásvesztés meglehetősen elhúzódó jelleggel bírt, volt, akinek csak részlegesen tért vissza a szaglása. Ennél a jelenségnél nincs gyógyszeres beavatkozási lehetőség.
A COVID még ma is sokaknál diagnosztizálható, azonban már gyakoribb, hogy bármilyen banális, orrnyálkahártyát érintő gyulladás jár a szaglás elvesztésével. Ez azonban átmeneti és spontán rendeződik. Ezzel kapcsolatos megfigyelés, hogy ha sok orrdugulás elleni, vagyis érösszehúzó spray-t használ valaki, az is okozhatja az anosmiát.
Szaglásvesztés esetén a fül-orr-gégészt feltétlenül érdemes felkeresni, hiszen például polipok miatt is kialakulhat ilyen tünet. A polipok gyakran az orr nyálkahártyán és az orrmelléküregekben jelennek meg, és ha nagyon sok van belőlük vagy problémát okoznak, akkor érdemes azok eltávolításáról gondolkodni.

Neurológiai okok: agytumortól az Alzheimer-kórig

Neurológiai szempontból az a probléma, hogy a szaglás elődleges központja közvetlen az orrüreg teteje fölött van, és elég sérülékeny. Koponyatraumák esetén például éppen amiatt merülhet fel a koponyaalap törésének gyanúja, ha valaki fejsérülés után nem érez szagokat – ismerteti dr. Prinz Géza, a Neurológiai Központ neurológusa. – A szaglásvesztés lehet féloldali is, ha például csak az egyik oldalon sérül a szaglóideg. Ez esetleg nem is feltűnő, de a traumás következmény kimutatásának természetesen van jelentősége. Ugyancsak sajátos szaglásvesztéssel jár a ritkán előforduló Foster-Kennedy szindróma, amelynek az a lényege, hogy egyik oldalon látóideg sorvadás, a másik oldalon papilla pangás lép fel, ami gyakran jár a szaglás elvesztésével. Ez a homloklebenyi agytumoroknak egy jellegzetes szindrómája. Nem alapvetően jellemző, de az Alzheimer-kórnál és a Parkinson-kórnál is felléphet szaglásvesztés, és számos más oka is lehet még ennek a tünetnek a myastenia gravistól a cinkhiányig, de legtöbbször más panaszok is csatlakoznak az anosmia mellé.