Anyának lenni végre jó!
Érdekességek2017. március 18.
Szülőnek lenni nem mindig könnyű dolog. Számtalanszor hallottam ezt Anyukámtól, és a "majd megtudod" mondatok itt csengenek a fülemben szinte mindennap, amikor a gyermekeim színezik a hétköznapokat. Amikor még nem voltam Anyuka, megfogadtam, hogy sosem fogom azokat a hibákat elkövetni, amit az én Anyukám "elkövetett". Biztos voltam benne, hogy mindent egészen másként csinálok majd. És nem így lett elsőre...
De miért?
Anyák és lányok generációkon át viszi magukkal az úgynevezett anyasebet. Ezek generációs minták, amiket anyák továbbadnak a lányoknak, és a lányok a lányaiknak... A nők nagy része azért boldogtalan, mert tudat alatt nem meri meghaladni az Édesanyját. Fut olyan hitrendszer is, hogy tatozom Anyának az életemmel. És ami nagyon erős: a sorsfeladatok tudat alatti átvállalása. Sokan hisszük azt, nem tudatos szinten, hogy ha mi boldogabbak leszünk, mint a női felmenőink voltak, akkor becsapjuk, elhagyjuk őket.
De ez nem így van.
Hogy is legyek jó Anya?
Amikor a gyermekek megérkeztek az életünkbe, ráadásul nem szokványos, biológiai úton, akkor biztos voltam abban, hogy én egészen más Anya leszek.
Teltek múltak az évek, és amikor bizony kiszaladtak ugyanazok a mondatok, és ugyanazokkal a gesztusokkal tudtam ugyanazokat a hiedelmeket előadni, mint az Anyukám, akkor azért néha meglepődtem. Már akkor tudatosan éltem az életem, de szinte sokkolt a hasonlóság.
Amikor eldöntöttem, hogy a felszín mögé, alá nézek, és tényleg tudatos leszek, akkor sem volt könnyű ezeket a beidegződéseket, mintákat elhagyni.
Mivel őket választottam ebben az életemben szülőknek, ezért nem reklamálok ma már, mert általuk és velük lettem az, aki ma vagyok. Ezért tudok ma már hálás is lenni.
A thétával a kezemben, amikor ránézek ezekre a hitrendszerekre, hiedelmekre, és látom generációkon át azt a láncot, amiben felnőttem, most mégis azt mondom, hogy lehet ezen könnyíteni. Azokat a dolgokat, amik nem feltétlen szolgálnak már minket az Anyai szerepkörünkben, el tudjuk engedni, és a helyükre kerülhet valami egészen más.
Akkor tud ez megtörténni igazán, ha a gyermekkorban elszenvedett sebek begyógyulnak. A megtörtént dolgok megértésre találnak, és a sérülések a megbocsátáson keresztül egyszerűen eltűnnek.
A gyerekek is okkal érkeznek hozzánk. Nem véletlenül választanak minket szülőknek. Ma már egyre több kis lélek érkeziK segítő lélekként és nem feladat lélekként egy családba. Én például egy kis hiperaktivitással és figyelemzavarral megfűszerezett sajátos nevelési igényű gyermek Anyukája vagyok. Nekem is tanulnom kellett sok mindent a fiamtól arról, mi is az elfogadás és szeretet.
A mai gyerekek olyan képességekkel jönnek közénk, amelyeknél a makarenkói pofon és szobafogság és társaik már nem működnek, és ez így van jól.
Új kommunikáció van, ami akkor megy könnyen, ha elengedjük a régi mintákat, a régi szülői mintákat. A régi minták pedig a meggyógyult sebekkel oldódnak ki.
Akkor megy könnyen, ha nem másoknak akarunk megfelelni Anyaként sem, hanem tesszük szívből azt, amit jónak érzünk. Akkor megy ez könnyen, ha megértjük, hogy nem kell lemondani semmiről azért, mert Anya lettél. Amikor elengedjük az áldozat mintáinkat, és már nem várunk mártír oklevelet azért, mert Anyák vagyunk, és mert a mi Anyukánk állandóan emlékeztetett minket arra, hogy ő bizony rengeteg áldozatot hozott értünk.
forrás: Harmonet
