Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

A változásokat rejtő iskolatáska

Érdekességek2017. augusztus 31.

A változásokat rejtő iskolatáskaSzülőként nap, mint nap tapasztaljuk, hogy a változások végigkísérik életünket. Az ételt, melyet gyermekünk tegnap még kedvenceként rajongva evett meg, ma már furcsa fintorral az arcán utasítja vissza. A játékot, melyért pár hónapja még könyörgött nekünk, már elő sem veszi. A legnépszerűbb programra, egyszer csak azt mondja: "Nincs kedvem!" Változások, melyekhez szokva vagyunk. De mi történik gyermekünkkel az iskolában? Miért jön ki az iskola kapuján a nemrég még mosolygós gyermekünk helyett egy tomboló hurrikán?

Mit is jelent az iskolaérettség? Érett-e a gyermek, és elég érett-e a szülő?

Az óvoda utolsó évében különböző iskolaérettségi kompetenciatesztekkel felmérik, hogy gyermekünk értelmileg és logikailag készen áll-e a Rá váró komplex feladatok értelmezésére és végrehajtására, majd útjára engedik egy eddig ismeretlen világ felé.

Azonban nem minden értelmileg érett kisgyermekről mondható el az, hogy lelkileg is felkészült a mindennapok ilyen hatalmas fordulatszámmal történő megváltozására. Sőt, a legtöbb szülő, akinek első gyermeke megy iskolába, már csak halovány emlékfoszlányokkal rendelkezik arról, hogy anno neki milyen volt átmenni ezen a folyamaton. 

 


A gyermekek egyik percről a másikra a játék könnyed dimenziójából egy rugalmatlan, szigorú határok közé szorított, szabályrendszerekből építkező környezetben találják magukat, és ez nem csak számukra, hanem szüleiknek is igen nehéz érzelmi és pszichológiai fordulat.
Új emberek, új közeg, hirtelen megnövekedett elvárások, teljesítési kényszer. 

Hónapról hónapra meglepően sokat tanulnak, és fejlődnek. Az első év végére már tudnak írni, olvasni, számolni, ami fantasztikus eredmény, ugyanakkor délután a napköziből az iskola kapujába kiérkező gyermekek arcán éles különbségek figyelhetőek meg. Vannak, akik mosolygósan és jókedvűen szaladnak oda szüleikhez, és olyanok is akadnak, akik fáradtan andalognak, esetleg lehorgasztott fejjel jönnek végig hazafele, és a „Mit csináltatok ma?” - kérdésünkre a válasz általában vagy elmarad, vagy a „Nem tudom.” „Semmit.” „Hagyjál!”- különböző formációira szorítkozik. 


Ennek oka, hogy már az alsó tagozatban is igen leterheltek a gyerekek. Sok esetben előfordul már ebben a korban is a 6-7 tanóra. Van, aki könnyebben alkalmazkodik a változáshoz, és akad, aki csak halad az árral, mert muszáj, és közben befelé szorítja a beilleszkedési nehézségek okozta stresszt, ami később megjelenhet fizikai tünetekben, betegségekben is. Sőt, van olyan gyermek is, akinél látszólag minden rendben van, és egyszer csak a semmiből hirtelen hangulatingásokat produkálva fejezi ki lelki, - és érzelmi blokkjait. 

Ilyenkor a szülő rengeteget tud segíteni. Amennyire csak lehet, vissza kell vezetni a gyerekeket az iskolán kívüli időben a kötetlenség világába, oda, ahol önmaguk lehetnek, ahol az egyéniségüket, és egyedi tehetségüket kibontakoztathatják. Amikor csak tudunk, játsszunk! Úgy is fejleszthetjük az iskolához szükséges kompetenciákat, hogy otthon, a család szerető körében vacsora közben, illetve hétvégén asszociációs vagy szituációs játékokat játszunk, esetleg szerepjátékokon keresztül egymás bőrébe helyezkedve jobban megismerhetjük a gyermekünk lelkében zajló folyamatokat.

Mivel ebben az életkorban, és ezzel a hatalmas váltással gyermekeink tudatában összemosódik a kisgyermekkor önfeledtsége, és a mindennapok varázslatos szabadságának eltűnése, egyre-másra figyelhetünk fel arra, hogy kitalált történeteket adnak elő, illetve alvásuk nyugtalanná válik, mert szoronganak a következő nap miatt. 

Gyakorlatilag a tudatukban megjelenő képzavart fejezik így ki, amelyet könnyen kezelhetünk, ha megtanítjuk, hogyan tudja irányítani reakcióit.

Természetesen, ezt már egészen másképp kell tennünk, mint óvodás korában, hiszen a rengeteg változással az Ő személyisége is nyitottabbá, komolyabbá válik, és mind több önállóságot és bizalmat vár el tőlünk. Ezért kommunikációnk felé tükrözze, hogy tisztában vagyunk azzal, milyen átalakulásokon megy keresztül, és támogassuk Őt ezeknek a változásoknak a lelki feldolgozásában.


forrás: Harmonet
hírek, aktualitások

A diabétesz

2025. december 08.

A munkahely is lehet gyógyító közeg

Magyarországon a cukorbetegség komoly népegészségügyi kihívás: statisztikák szerint 2025-ben a lakosság már mintegy tizede él diabétesszel hazánkban, és a fel nem ismert esetek aránya is magas. A november 14-i Diabétesz Világnap idei témája a „Cukorbetegség és a munkahely”, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a munka világa alapvetően befolyásolja a diabétesszel élők mindennapjait és jóllétét. Ebből az alkalomból a Budai Egészségközpont diabetológus szakorvosa gyakorlati tanácsokkal segít a munkavállalóknak és a munkáltatóknak egyaránt.

A munkahelyi jóllét tétje

A KSH adatai alapján már több mint 1,1 millió cukorbeteg van Magyarországon, akiknek a túlnyomó többsége 2-es típusú diabéteszes. Az azonosítatlan esetek aránya is magas, körülbelül 17 százalék – vagyis több százezren lehetnek, akik még nem tudnak a betegségükről. Riasztó, hogy a 18 év alattiak körében is folyamatosan nő az esetek száma.

A 2025-ös Diabétesz Világnap fókuszában a munkahelyi jóllét áll, hiszen a világon több millió munkaképes korú cukorbeteg él, akik nemritkán előítéletekkel, diszkriminációval, vagy akár kirekesztéssel is szembesülnek a munkahelyeken. A Nemzetközi Diabétesz Szövetség adatai szerint négyből három érintett tapasztalt már szorongást, depressziót vagy más mentális problémát a cukorbetegsége miatt. A kampány célja tehát, hogy rávilágítson: a cukorbetegséggel élők számára szó szerint létfontosságú a támogató, elfogadó munkahelyi környezet kialakítása, testi és lelki egészségük, és ezáltal életminőségük javítása.

Szeretet – Miért fontos, hogy kimutassuk az érzelmeinket?

2025. december 08.

Sokan azt gondolják, a szeretet magától értetődő: ha érezzük, a másik is tudja. A valóság azonban az, hogy a szeretet csak akkor tud életre kelni, ha láthatóvá tesszük – állítja a Mindwell Pszichológiai Központ szakértője, Budavári Eszter pszichológus.

„A szeretet önmagában nem elég ahhoz, hogy a kapcsolat biztonságos és megerősítő legyen. A másik csak akkor éli meg a szeretetünket, ha mi is kifejezzük, szavakkal, gesztusokkal, figyelemmel. A látható szeretet nemcsak a másiknak ad visszajelzést, hanem nekünk is segít mélyebben kapcsolódni” – mondja Budavári Eszter.

A szeretet nem csupán érzés, hanem kommunikáció

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mennyire eltérhet, hogy ki mit tekint „szeretetkimutatásnak”. Valakinek egy őszinte ölelés, másnak egy kedves üzenet vagy egy közösen eltöltött este jelent sokat.

„A szeretet akkor válik kézzelfoghatóvá, ha cselekedetekben is megjelenik. Az, hogy figyelünk egymásra, segítünk, kifejezzük a hálánkat, ezek a hétköznapi apróságok adják a kapcsolat lelki biztonságát. Ha ezek elmaradnak, a szeretet érzése fokozatosan láthatatlanná válik, és az érzelmi közelség meginoghat” – mondja a Mindwell szakértője.

A pszichológus szerint a szeretet kimutatásának hiánya nem feltétlenül közömbösségből fakad. Gyakran a neveltetés, a családi minták vagy korábbi sérülések miatt alakultak ki belső gátak, amelyek miatt sokan félnek a sebezhetőségtől. „Sokan tanulták meg gyerekként, hogy az érzelmek kimutatása gyengeség. Mások attól tartanak, hogy ha kimutatják, mit éreznek, csalódás éri őket. Ezeket a mintákat azonban tudatos önismereti munkával fel lehet oldani.”

Negatív gondolatok

2025. december 07.

Milyen hatásai vannak és mit tehetünk ellenük?

Érdekes, hogy ami napok, hetek óta ekkora hatással volt ránk, aminek ekkora ereje volt felettünk, hirtelen hatását veszti. Miért?

Gyakori élményem a szeretteimmel beszélgetve a következő. Megosztunk a másikkal egy negatív gondolatot, ami rossz hatással volt már ránk egy ideje. Mondjuk, nyomasztott, megijesztett vagy szorongással, aggodalommal töltött el minket. Még a másik fél nem is reagált erre semmit, ám mi, amint kimondtuk ezt hangosan, máris másképp látjuk a gondolatot. Lehet, hogy ennek hangot is adunk. Néha még fel is nevetünk, „hogy gondolhattunk ekkora badarságot?” Ezzel a nevetéssel pedig távozik belőlünk az a feszültség is, amit eddig ez a gondolat okozott.

Mintha azzal, hogy kimondjuk, hatástalanítanánk a negatív (és irreális) gondolatainkat. Hirtelen képesek vagyunk meghallani, meglátni egy külső szemszögből ezt a gondolatot, és lehet, már átlátjuk, hogy nem is teljesen valószerű. De egészen annak hittük és láttuk, amíg csak a mi fejünkben volt ez a gondolat. Mintha a kimondás által könnyebben tudnánk a gondolatainkat a valósághoz mérni.

Néha lehet, hogy mi magunk még a kimondás után is épp annyira hihetőnek tartjuk azt a negatív gondolatot, ám a másik fél, a hallgató nem. Ezt kérdéseivel, visszajelzéseivel jelzi is – szándékosan vagy szándék nélkül –, hogy nem tartja valószínűnek, miszerint pl. egy félelmet keltő gondolatunk be fog igazolódni.

Ettől elgondolkodunk. Vajon lehet, hogy nem kéne hinni ennek a negatív gondolatnak? Lehet, hogy az nem a valóságot tükrözi?