Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

A közös játék, mint önismereti kulcs

Érdekességek2017. november 24.

Amikor a felnőttek meghallják a "játék" kifejezést, hajlamosak arra, hogy egy alapjaiban véve céltalan, a gyermeki fantázia világában zajló, mélyebb következtetésekre igényt nem tartó fogalommal azonosítsák azt, vagy az ugrálásnak, rohangálásnak, sikítozásnak a gyakran idegesítő és fárasztó érzetével társult képe villanjon be elsőként a szó hallatán. Kevesen képesek felfedezni a közös játékban azokat az önismereti kulcsokat, melyeket a gyermekek a játék során tükröznek vissza számunkra.  

 

Szülőnek lenni a legteljesebb élmény, a legmélyebb életfeladat. Magában hordozza az élet egyik legnagyobb csodáját, ugyanakkor a folyamatos tanulás, változások, kihívások, valamint a döntés – következmény körforgását is. 

A játék valójában a lelki szabadság, a saját belső változások tudatos megélése. Ha megfigyeljük a gyermekeket, kreatív ám mégis kötetlen foglalkozások közepette, megláthatjuk, hogyan tükrözik le a játékban a hétköznapi történések hatásait, miközben beleszövik minden apró megmozdulásukba személyiségük egyszeri és megismételhetetlen mintáit.

„Anya, játsszunk!” „Apa, játsszunk!” – hangzik végtelen számban a kérés. Ilyenkor egy szülő vagy jókedvűen és teljes odaadással kezd bele egy közös, önfeledt időtöltésbe, vagy olyannyira kimerült az egész napi mókuskerék után, hogy szörnyen nehezére esik részt venni bármilyen aktív tevékenységben. Ekkor szembesülünk azzal, hogy magunkat megerőszakolva, kényszeresen próbálunk eleget tenni „jó szülői” kötelességeinknek, vagy nemet mondunk, és a lelkiismeret-furdalás és önmarcangolás miatt szintén nem tudunk kikapcsolódni a minket körülvevő rohanó világból.


Célszerű fokozatosan, de mind nagyobb tudatossággal megfigyelnünk a reakcióinkat, amikor a gyermek játékba invitál minket. Mik azok a kifogások, és valódi okok, amik miatt nem tudunk felszabadulni és feltöltődni a játékidőben. Ilyenkor érdemes újra és újra belemenni a szituációba, és kívülre helyezkedve szemlélni az eseményt. Minden felnőttben a lelke mélyén ott rejtőzik egy kisgyerek, aki még emlékszik arra, hogy a könnyedség és az önfeledtség a legmagasabb szintje a belső harmónia megtalálásának és az egyensúly fenntartásának. A bennünk élő belső gyermek ilyenkor szárnyra kap, és ha engedjük, akkor újra tud repülni a Játékba.

A Játékba, vagyis önmagával szinkronba

A közös időtöltésnek azt a formáját kell tudatos szülőként megtalálnunk, ami egyaránt tölti a gyermeket, és bennünket is. Ezért, ha felfedeztük magunkban, hogy akkor és ott mi az a tevékenység, amivel a bennünk lévő feszültségek is feloldódnak, abba kell bevonni gyermekünket.

A játék valójában terápia a szülőnek és terápia a gyermeknek is.
Ilyenkor tanulják az egymásra hangolódás, a kölcsönös energiacsere mechanizmusát, illetve a lelki szabadság megélését. 

A szabad játék ezért a létező legtökéletesebb közös élményforrás.

Minden szabályát, egész világát a gyermek, és a gyermeki képzeletvilág határozza meg. Mivel elhatárolódik a fizikai tér és idő fogalmától, a maga egyszerűségével mutatja meg nekünk azt, hogy hogyan tudunk az ITT és MOST – ban jelen lenni.

A gyermek a játékkal tanít, megmutatja azt a görbe tükröt, amin keresztül a világot szemléljük; a felnőtt pedig lehetőséget kap arra, hogy megélje a jelen pillanatait, megismerje gyermeke legbensőbb érzéseit, élményeit, világképét, ezáltal erősítve a kötődést, a bizalmat és az egyensúlyt kettejük kapcsolatában. Ha a gyermek azt érzi, hogy a játék során teljes értékű jelenlétet, tudatos figyelmet kap, akkor nem számít, hogy a gyakorlatban ez a tevékenység meddig tart. Lehet húsz perc, lehet akár másfél óra, vagy egy egész nap, élesen megfigyelhető a különbség a gyermek viselkedésében rövidebb, de tudatos figyelemmel töltött együttlét után, illetve hosszabb, ám a szülő kényszeres, elkalandozó magatartását követően.

Az érzelmi, – hangulati zavarokat, a félelmeket és a szorongásokat úgy tudjuk önmagunkban és a gyermekünkben a leghatékonyabban oldani, ha a játékot úgy képzeljük el, mint egy páros táncot, amely által egymást kölcsönösen vezetve találjuk meg az olykor nehéznek tűnő fordulatokat áthidaló könnyed lépéseket.

De ne feledkezzünk meg a bennünk élő gyermekről sem, hiszen a felnőtteknek ugyanúgy szüksége van a játékra.


forrás: Harmonet
hírek, aktualitások

A diabétesz

2025. december 08.

A munkahely is lehet gyógyító közeg

Magyarországon a cukorbetegség komoly népegészségügyi kihívás: statisztikák szerint 2025-ben a lakosság már mintegy tizede él diabétesszel hazánkban, és a fel nem ismert esetek aránya is magas. A november 14-i Diabétesz Világnap idei témája a „Cukorbetegség és a munkahely”, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a munka világa alapvetően befolyásolja a diabétesszel élők mindennapjait és jóllétét. Ebből az alkalomból a Budai Egészségközpont diabetológus szakorvosa gyakorlati tanácsokkal segít a munkavállalóknak és a munkáltatóknak egyaránt.

A munkahelyi jóllét tétje

A KSH adatai alapján már több mint 1,1 millió cukorbeteg van Magyarországon, akiknek a túlnyomó többsége 2-es típusú diabéteszes. Az azonosítatlan esetek aránya is magas, körülbelül 17 százalék – vagyis több százezren lehetnek, akik még nem tudnak a betegségükről. Riasztó, hogy a 18 év alattiak körében is folyamatosan nő az esetek száma.

A 2025-ös Diabétesz Világnap fókuszában a munkahelyi jóllét áll, hiszen a világon több millió munkaképes korú cukorbeteg él, akik nemritkán előítéletekkel, diszkriminációval, vagy akár kirekesztéssel is szembesülnek a munkahelyeken. A Nemzetközi Diabétesz Szövetség adatai szerint négyből három érintett tapasztalt már szorongást, depressziót vagy más mentális problémát a cukorbetegsége miatt. A kampány célja tehát, hogy rávilágítson: a cukorbetegséggel élők számára szó szerint létfontosságú a támogató, elfogadó munkahelyi környezet kialakítása, testi és lelki egészségük, és ezáltal életminőségük javítása.

Szeretet – Miért fontos, hogy kimutassuk az érzelmeinket?

2025. december 08.

Sokan azt gondolják, a szeretet magától értetődő: ha érezzük, a másik is tudja. A valóság azonban az, hogy a szeretet csak akkor tud életre kelni, ha láthatóvá tesszük – állítja a Mindwell Pszichológiai Központ szakértője, Budavári Eszter pszichológus.

„A szeretet önmagában nem elég ahhoz, hogy a kapcsolat biztonságos és megerősítő legyen. A másik csak akkor éli meg a szeretetünket, ha mi is kifejezzük, szavakkal, gesztusokkal, figyelemmel. A látható szeretet nemcsak a másiknak ad visszajelzést, hanem nekünk is segít mélyebben kapcsolódni” – mondja Budavári Eszter.

A szeretet nem csupán érzés, hanem kommunikáció

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mennyire eltérhet, hogy ki mit tekint „szeretetkimutatásnak”. Valakinek egy őszinte ölelés, másnak egy kedves üzenet vagy egy közösen eltöltött este jelent sokat.

„A szeretet akkor válik kézzelfoghatóvá, ha cselekedetekben is megjelenik. Az, hogy figyelünk egymásra, segítünk, kifejezzük a hálánkat, ezek a hétköznapi apróságok adják a kapcsolat lelki biztonságát. Ha ezek elmaradnak, a szeretet érzése fokozatosan láthatatlanná válik, és az érzelmi közelség meginoghat” – mondja a Mindwell szakértője.

A pszichológus szerint a szeretet kimutatásának hiánya nem feltétlenül közömbösségből fakad. Gyakran a neveltetés, a családi minták vagy korábbi sérülések miatt alakultak ki belső gátak, amelyek miatt sokan félnek a sebezhetőségtől. „Sokan tanulták meg gyerekként, hogy az érzelmek kimutatása gyengeség. Mások attól tartanak, hogy ha kimutatják, mit éreznek, csalódás éri őket. Ezeket a mintákat azonban tudatos önismereti munkával fel lehet oldani.”

Negatív gondolatok

2025. december 07.

Milyen hatásai vannak és mit tehetünk ellenük?

Érdekes, hogy ami napok, hetek óta ekkora hatással volt ránk, aminek ekkora ereje volt felettünk, hirtelen hatását veszti. Miért?

Gyakori élményem a szeretteimmel beszélgetve a következő. Megosztunk a másikkal egy negatív gondolatot, ami rossz hatással volt már ránk egy ideje. Mondjuk, nyomasztott, megijesztett vagy szorongással, aggodalommal töltött el minket. Még a másik fél nem is reagált erre semmit, ám mi, amint kimondtuk ezt hangosan, máris másképp látjuk a gondolatot. Lehet, hogy ennek hangot is adunk. Néha még fel is nevetünk, „hogy gondolhattunk ekkora badarságot?” Ezzel a nevetéssel pedig távozik belőlünk az a feszültség is, amit eddig ez a gondolat okozott.

Mintha azzal, hogy kimondjuk, hatástalanítanánk a negatív (és irreális) gondolatainkat. Hirtelen képesek vagyunk meghallani, meglátni egy külső szemszögből ezt a gondolatot, és lehet, már átlátjuk, hogy nem is teljesen valószerű. De egészen annak hittük és láttuk, amíg csak a mi fejünkben volt ez a gondolat. Mintha a kimondás által könnyebben tudnánk a gondolatainkat a valósághoz mérni.

Néha lehet, hogy mi magunk még a kimondás után is épp annyira hihetőnek tartjuk azt a negatív gondolatot, ám a másik fél, a hallgató nem. Ezt kérdéseivel, visszajelzéseivel jelzi is – szándékosan vagy szándék nélkül –, hogy nem tartja valószínűnek, miszerint pl. egy félelmet keltő gondolatunk be fog igazolódni.

Ettől elgondolkodunk. Vajon lehet, hogy nem kéne hinni ennek a negatív gondolatnak? Lehet, hogy az nem a valóságot tükrözi?